Vámpírok, mint uralkodó faj? Kifordítja a sarkából a világot, de közben újra feltalálja a spanyolviaszt is. A vérfrissítés sosem árt, és hogy most a vámpír téma reneszánszát éli, a Daybreakers alapötlete moziba csalogatja az óvatlan nézőket.

A nem túl távoli jövőben egy vírus miatt az emberiség nagy része vámpírrá változott. Aki még egészséges, az táplálékul szolgál vámpírok tömegeinek. Hatalmas tornyokba rendezve, módszeresen szívják ki a vérüket, hogy aztán az esti kávé egy kicsit sűrűbb legyen. Mikor a történetbe bekapcsolódunk a vérkészletek egyre szűkösebbek. Edward Dalton egy vérpótló szeren dolgozik, de mikor találkozik néhány túlélő emberrel a dolgok felgyorsulnak.

Az egyedi alapötlet egészen jó. Jól eltalálták a film elején a hangulatot. Egy pici irónia, egy pici izgalom. Jó alap, csak építkezni is tudni kell rá. Az este elején munkába igyekvő vámpírtömegek, az éjszakai életre áttért társadalom – mind-mind jól eltaláltak. A vámpíros kikacsintások is jók (gondolok itt a már bejáratott mítoszokra), még akkor is, ha semmit sem tesznek hozzá a történethez.

Valahol a film közepe táján kezdett kicsúszni a rendezőpáros lába alól a talaj. Az eredetiség kezd elhalványulni, ahogy a nehezen összekapart hangulat is. Átcsap teljesen sablonos sztoriba, ahol mindenki kiélheti a bosszúját vagy éppen megbocsájtást nyerhet. Egy szimpla izgalommentes, néhány halhatatlan főhőssel rendelkező akciófilmé degradálódik, az eredetileg bíztató vámpírtörténet.

Az utolsó jelenetig vért csak mutatóban kapunk, de egy valamit is magára adó vámpír filmben nem árt, ha folyik néhány liter vörös vér. Ezt pótolják a legvégén, ahol parádés marcangolást rendeznek a kiéhezett vámpírok. Az elpárolgott hangulat itt valami egészen mással pótolják, és végeredményben elégedetten sétálunk ki a mozi kijáratán. A vége engem is egészen berántott, és közvetlenül a film után a metrón érdekes élmény volt utazni.

A filmre rásütötték a horror bélyeget és ennek a készítők meg is akartak felelni. Ennek jegyében véletlen időpontokban a film közben egy denevér hangos vijjogás közepette keresztülrepül a vásznon – nem csoda, hogy összerezzen az ember ilyenkor. Nagyon olcsónak tartom ezt a trükköt. Szerintem egy horrorfilm legyen rémisztő, idegtépő, de nincs értelme az ilyen ijesztgetésnek.

Érdemes foglalkozni a film vizualitásával is. Nem sok mindent lehet dicsérni a filmen, de a látványt mindenképpen. A sötét. kékes tónus jól szolgálná a hangulatot, ha lenne. Pontosabban a film legelején meglévő hangulatkezdeményt jól erősíti fel, de sajnos a történet gyengesége ezt is kinullázza, mint még jó pár dolgot a filmben.

A Daybreakers egy jól induló, majd unalomba fulladó film, ami a végén még villan egyet, de ez már nem menti meg a középszerűségtől. A színészek játékát ugyan nem emlegettem fel, de nincs is miért. Ez a film lehetett volna valami, még akár trend-teremtő is, de erről erősen lemaradt. 

Bemutató: 2010. április 1.